A Szentesi Élet múltidéző rovatának vendége ezúttal Némethy László volt: a magyar bajnok, Magyar Kupa-ezüstérmes labdarúgó, aki megfordult a Honvédban, az MTK-ban és a Haladásban is, egykor a szövetségi kapitány érdeklődését is felkeltette.
– Egy Haladás – Dunaferr kupameccs volt 2001-ben. Nem mondhatnám, hogy hatalmas esélyekkel vágtunk neki ennek az összecsapásnak, a Dunaújváros ugyanis a regnáló bajnok volt. Hazai pályán mégis 2-0-ra tudtunk nyerni. Azt meg kell említenünk, hogy ez egy kegyetlenül erős Dunaferr volt Tököli Attilával, Zavadszky Gáborral vagy Petry Zsolttal a kapuban. Ez a meccs örök emlék lesz számomra, mert abban az évben nem sokan verték meg a Dunaferrt. A játék jól ment, sikerült gólpasszt is adnom, ennek köszönhetően figyelt fel rám Egervári Sándor, aki akkor az Újvárosiak edzője volt, és következő évben hívott is az MTK-hoz. Én pedig mentem – mondta a Szentesi Életnek Némethy László.
A legrosszabb emléke a sérülése volt: egy Debrecen-MTK mérkőzésen a mély talajú pályán rosszul lépett, de ekkor nem szólt. Fájdalma azonban nem múlt el, komolyabb sérülés lett belőle, ennek következtében 2005-ben visszavonult.
– Amikor odakerültem Kispestre, tátott szájjal mentem az öltözőbe, az edzésekre, hiszen minden alkalommal egy legendába botlott az ember. Az öltözőben válogatott játékosok, vagy több száz NB I-es mérkőzést megélt labdarúgó készült. És ott volt a legenda. A Puskás Öcsi bácsival való találkozásokat sosem fogom elfelejteni. Többször nyílt alkalmunk csapatszinten is együtt ebédelni, vagy vacsorázni vele, számtalanszor lejött hozzánk az öltözőbe, de hál’istennek személyesen is többször tudtam vele beszélni. Akkor még nem is igazán éreztem ezt akkora dolognak, mint most, idősebb fejjel. Azt a pillanatot nehéz elfelejteni, amikor egy bajnoki előtt gyanútlanul melegít a csapat, majd egyszer csak lekapcsolták a zenét és a közönség állva tapsolt. Így fogadták a minden hazai meccsre kilátogató Öcsi bácsit – nyilatkozta Némethy László.