A hatodik ikszen túl is gólt lőtt a csanyteleki játékos

A 61 éves, civilben lakatosként dolgozó labdarúgó 45 éve szolgálja a Csanyteleket, ráadásul a megyenégyben szereplő kettes számú csapat legutóbbi mérkőzésén gólt is szerzett. Miután a 67. percben csereként állt be a Maroslele elleni meccsen, a 84. percben büntetőből volt eredményes, ezzel állította be a 3–1-es végeredményt. Nem is egy jelentéktelen gólról volt szó, hiszen ha ront, 2–1-nél még izgalmas lehetett volna a vége. – írja a delmagyar.hu.

– Az életem a futball és a sport. Örültem annak, hogy még jó húsz percet bírtam. Köszönöm a fiúknak és az edzőnknek is, hogy én végezhettem el a tizenegyest – fogalmazott a csanyteleki játékos, aki igen sportos életet él. A nagypályás futball mellett hétfőnként fallabdázik, pénteken a kispályás labdarúgásnak hódol, hétvégente pedig jöhet a bajnoki. – Hálás vagyok a Jóistennek azért, hogy még sportolhatok. Mohácsi doktor 20 éve azt mondta, hagyjam abba a futballt, mert mindenem elkopott. Azóta porcerősítőt és magnéziumot szedek, és hiába javasolták a horgászatot vagy a sakkot, nekem a futball az igazi. Nehéz fizikai munkát végzek, de alig várom a hétvégéket és a meccseket, nagyon jólesik a mozgás – tette hozzá.

Azt mondja, a régi és a mai kor között a legnagyobb különbség az alázatban van, ez hiányzik a mostani fiatal futballistákból. Bartus László ugyan egyszer már elköszönt a labdarúgástól, mintegy 30 éve az akkor a megyei II. osztályban szereplő együttest játékos-edzőként irányította egy darabig, viszont később visszatért a játékhoz. Hogy meddig még tovább? A motivációját a családja adja, hiszen fia és unokái is futballoznak.

– Szeretném, ha összejönne egy olyan meccs, ahol a fiammal és a három unokámmal egy csapatban játszhatnék. Erre várnom kell még, hiszen a legkisebb hatéves. Ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy pályára léphettem egy csapatban a fiammal és az egyik unokámmal is, de így lenne teljes a kép – zárta Bartus László.

Fotó forrása: delmagyar.hu / Kuklis István